click below
click below
Normal Size Small Size show me how
A puszta, télen 1-3.
| Eleje | Vége |
|---|---|
| Petőfi Sándor: | A puszta, télen |
| Hej, mostan puszta ám | igazán a puszta! |
| Mert az az ősz olyan | gondatlan rosz gazda; |
| Amit a kikelet | És a nyár gyüjtöget, |
| Ez nagy könnyelmüen | mind elfecséreli, |
| A sok kincsnek a tél | csak hült helyét leli. |
| Nincs ott kinn a juhnyáj | méla kolompjával, |
| Sem a pásztorlegény | kesergő sípjával, |
| S a dalos madarak | Mind elnémultanak, |
| Nem szól a harsogó | haris a fű közűl, |
| Még csak egy kicsiny | kis prücsök sem hegedűl. |
| Mint befagyott tenger, | olyan a sík határ, |
| Alant röpül a nap, | mint a fáradt madár, |
| Vagy hogy rövidlátó | Már öregkorától, |
| S le kell hajolnia, | hogy valamit lásson... |
| Igy sem igen sokat | lát a pusztaságon. |