click below
click below
Normal Size Small Size show me how
PS: Szeptember végén
Eleje | Vége |
---|---|
Petőfi Sándor: | Szeptember végén |
Még nyílnak a völgyben | a kerti virágok, |
Még zöldel a nyárfa | az ablak előtt, |
De látod amottan | a téli világot? |
Már hó takará el | a bérci tetőt. |
Még ifju szivemben | a lángsugarú nyár |
S még benne virít | az egész kikelet, |
De íme sötét hajam | őszbe vegyűl már, |
A tél dere már | megüté fejemet. |
Elhull a virág, | eliramlik az élet... |
Űlj, hitvesem, | űlj az ölembe ide! |
Ki most fejedet | kebelemre tevéd le, |
Holnap nem omolsz-e | sirom fölibe? |
Oh mondd: ha előbb | halok el, tetemimre |
Könnyezve borítasz-e | szemfödelet? |
S rábírhat-e majdan | egy ifju szerelme, |
Hogy elhagyod érte | az én nevemet? |
Ha eldobod egykor | az özvegyi fátyolt, |
Fejfámra sötét | lobogóul akaszd, |
Én feljövök érte | a síri világból |
Az éj közepén, | s oda leviszem azt, |
Letörleni véle | könyűimet érted, |
Ki könnyeden | elfeledéd hivedet, |
S e szív sebeit | bekötözni, ki téged |
Még akkor is, | ott is, örökre szeret! |