click below
click below
Normal Size Small Size show me how
PS: Szeptember végén
| Eleje | Vége |
|---|---|
| Petőfi Sándor: | Szeptember végén |
| Még nyílnak a völgyben | a kerti virágok, |
| Még zöldel a nyárfa | az ablak előtt, |
| De látod amottan | a téli világot? |
| Már hó takará el | a bérci tetőt. |
| Még ifju szivemben | a lángsugarú nyár |
| S még benne virít | az egész kikelet, |
| De íme sötét hajam | őszbe vegyűl már, |
| A tél dere már | megüté fejemet. |
| Elhull a virág, | eliramlik az élet... |
| Űlj, hitvesem, | űlj az ölembe ide! |
| Ki most fejedet | kebelemre tevéd le, |
| Holnap nem omolsz-e | sirom fölibe? |
| Oh mondd: ha előbb | halok el, tetemimre |
| Könnyezve borítasz-e | szemfödelet? |
| S rábírhat-e majdan | egy ifju szerelme, |
| Hogy elhagyod érte | az én nevemet? |
| Ha eldobod egykor | az özvegyi fátyolt, |
| Fejfámra sötét | lobogóul akaszd, |
| Én feljövök érte | a síri világból |
| Az éj közepén, | s oda leviszem azt, |
| Letörleni véle | könyűimet érted, |
| Ki könnyeden | elfeledéd hivedet, |
| S e szív sebeit | bekötözni, ki téged |
| Még akkor is, | ott is, örökre szeret! |